Szóval másnap felmentünk az Edinburgh Castle-be, ahol kereken 6 órát töltöttünk. Megérte! Nagyon jó a vár, nagyon jól karbantartják, mindenhol van érdekesség, és nagyon jól megcsinálták hozzá az audio guide-ot is. Egyáltalán nem az a tipikus itthon jól megszokott unalmas múzeum, amit azért záros határidőn belül jól meg lehet unni. D rengeteget fényképezett, lehet, hogy később azokból majd rakok fel párat illusztrációként. Egyébként a vár este 6-ig tart nyitva, és háromnegyedkor már elkezdenek kifelé terelgetni mindenkit, így aki délelőtt nem jutott be/indult időben, az csak töredékét tudja megnézni ennek a nagyszerű helynek. Jegyet mindenképp érdemes előre foglalni a neten, mert a vár előtt mindig iszonyatos sorok állnak. Szerencsére nekünk ezzel nem volt gondunk, és egész hamar bejutottunk.
Mondanom sem kell, hogy azért ez a látogatás elég megerőltető volt, legalábbis számomra, így aznap este már csak vacsorázni mentünk. Ha jól emlékszem, egy olasz étterembe a hoteltől nem messze, isteni volt a pizza és normális áron! A következő Edinburgh-ban töltött teljes napunkon a Camera obscura felé vettük az irányt. Ez is az Old Town-ban van, a vár bejárata előtt nem sokkal. Itt 4 szinten várják a látogatókat optikai csalódással kapcsolatos érdekességek. Mind-mind nagyon szórakoztató, teljesen családbarát, a kicsik és a nagyok épp úgy élvezték az összes termet. A legfelső szinten található az ún. camera obscura, ahol egy ott dolgozó elmesélte a hely történetét, és hogy hogyan is működik, hogy egy apró tükör segítségével 360 fokban láthatjuk egész Edinburgh-t, sőt, még nagyítani is lehet. Az alatta lévő 3 szinten hologramok, mérettel és mozgással, tükrözéssel, nagyítással kapcsolatos vicces és olykor kicsit rémisztő kiállítási darabok is voltak. Többnyire mindehhez olyan rövid, tömör magyarázattal, amely úgy kérdez, hogy a látogató (akár gyerek, akár felnőtt) magától jöjjön rá a válaszra. Nagyon élveztük az egész kiállítást, itt is legalább 4 órát töltöttünk.
Nem tudom, melyik nap, de voltunk Greyfriar's Bobby sírjánál és szobránál is, ez kb. olyan kitalált nevezetesség a skótoknál az 1800-as évekből, mint a lassan mindenhol megjelenő Pisilő kisfiú. Csak ez kedvesebb: egy olyan kutyának állítanak emléket, aki a gazdája halála után addig ült annak sírjánál, míg maga is el nem pusztult. A graveyard-ban van, akinek olyan sírköve van, amire kérte, hogy azt is írják rá, hogy Greyfriar's Bobby egyik barátja volt. Kicsit bizarr, de tekintve, hogy az 1800-as évek végén járunk, szerintem kedves. Szintén nem emlékszem, hogy melyik nap, de voltunk a St. Gile katedrálisban is, ez szintén az Old Town-ban van, protestáns templom rengeteg kis alkápolnával (?), és ha jól emlékszem, a skótok idemenekültek valamelyik háború alatt. Nagyon szép és tényleg hatalmas, sőt, vannak benne olyan díszítések, amelyekre kis táblák hívják fel a figyelmet, mert bizonyos szögből látszanak csak, és általában valamilyen talányt rejtenek. Edi utcái egyébként más nyugat-európai fővárosokhoz képest nekem elég szemetesnek tűntek. :( Kb. mint a pesti oldal itthon.
Helyi étteremben a World's Endben jártunk, ezt is mindenkinek ajánlom, ha van bent épp ülőhely. Nekünk szerencsénk volt, de aki nagyobb csapattal érkezett utánunk, annak elég sokat kellett várnia, míg asztalhoz jutott. Persze a helyi specialitást választottuk: burgert chips-szel (a haggis-szel nem szerettem volna elvenni D étvágyát). Szintén kedvenc skót étek a jacked potato, amit ketté vágnak és hogy mit szeretnél beletenni tölteléknek, annak kb. csak a fantázia szab határt. Nagyon finom!
Utolsó nap a Royal Botanic Gardenbe mentünk busszal. Ha valaki Ediben jár ez is kihagyhatatlan program. Aki látta a képeimet, az rögtön érti, hogy miért: egyszerűen gyönyörű, nem lehet megunni. Hatalmas területen irdatlan sok fű, fa, virág pihenőhelyekkel, magyarázó táblákkal. Nincs tumultus, itt mindenki talál magának helyet. Sok családot is láttunk, aki egyszerűen idejár pihenni hétvégén. De csendben vannak, nem tépnek le semmit, mindent rendben tartanak, és nem zavarják sem az ott lakó állatokat, sem más nézelődőt, pihenőt! Szeretnék itthonra is egy ilyen helyet a közelbe.
A harmadik részben már a hegyekben töltött napokról számolok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése