2011. augusztus 25., csütörtök

Skócia összes III.

Szűk, beláthatatlan utak, a repülőről is jól látható birkanyájak, 5-házas települések, kedves skótok, hegyek mindenfelé, túrák, és a nagybetűs CSEND. Bár a Fionáék által bérelt cottage-ban elég nagy volt a jövés-menés (állandó min. 10 ember), mégis mindig jó volt lenni, hogy aztán mindenki menjen a saját programjára/dolgára. A táj csodálatos, szavakkal leírhatatlan. Ezúton is köszönjük nekik a lehetőséget és azt a 4 napot, amit ott tölthetünk.
Gondolkodom még néhány érdekességnek számító kép egymondatos kommenttel ellátott feltöltésén.

2011. augusztus 21., vasárnap

Skócia összes II.

Szóval másnap felmentünk az Edinburgh Castle-be, ahol kereken 6 órát töltöttünk. Megérte! Nagyon jó a vár, nagyon jól karbantartják, mindenhol van érdekesség, és nagyon jól megcsinálták hozzá az audio guide-ot is. Egyáltalán nem az a tipikus itthon jól megszokott unalmas múzeum, amit azért záros határidőn belül jól meg lehet unni. D rengeteget fényképezett, lehet, hogy később azokból majd rakok fel párat illusztrációként. Egyébként a vár este 6-ig tart nyitva, és háromnegyedkor már elkezdenek kifelé terelgetni mindenkit, így aki délelőtt nem jutott be/indult időben, az csak töredékét tudja megnézni ennek a nagyszerű helynek. Jegyet mindenképp érdemes előre foglalni a neten, mert a vár előtt mindig iszonyatos sorok állnak. Szerencsére nekünk ezzel nem volt gondunk, és egész hamar bejutottunk.

Mondanom sem kell, hogy azért ez a látogatás elég megerőltető volt, legalábbis számomra, így aznap este már csak vacsorázni mentünk. Ha jól emlékszem, egy olasz étterembe a hoteltől nem messze, isteni volt a pizza és normális áron! A következő Edinburgh-ban töltött teljes napunkon a Camera obscura felé vettük az irányt. Ez is az Old Town-ban van, a vár bejárata előtt nem sokkal. Itt 4 szinten várják a látogatókat optikai csalódással kapcsolatos érdekességek. Mind-mind nagyon szórakoztató, teljesen családbarát, a kicsik és a nagyok épp úgy élvezték az összes termet. A legfelső szinten található az ún. camera obscura, ahol egy ott dolgozó elmesélte a hely történetét, és hogy hogyan is működik, hogy egy apró tükör segítségével 360 fokban láthatjuk egész Edinburgh-t, sőt, még nagyítani is lehet. Az alatta lévő 3 szinten hologramok, mérettel és mozgással, tükrözéssel, nagyítással kapcsolatos vicces és olykor kicsit rémisztő kiállítási darabok is voltak. Többnyire mindehhez olyan rövid, tömör magyarázattal, amely úgy kérdez, hogy a látogató (akár gyerek, akár felnőtt) magától jöjjön rá a válaszra. Nagyon élveztük az egész kiállítást, itt is legalább 4 órát töltöttünk. 

Nem tudom, melyik nap, de voltunk Greyfriar's Bobby sírjánál és szobránál is, ez kb. olyan kitalált nevezetesség a skótoknál az 1800-as évekből, mint a lassan mindenhol megjelenő Pisilő kisfiú. Csak ez kedvesebb: egy olyan kutyának állítanak emléket, aki a gazdája halála után addig ült annak sírjánál, míg maga is el nem pusztult. A graveyard-ban van, akinek olyan sírköve van, amire kérte, hogy azt is írják rá, hogy Greyfriar's Bobby egyik barátja volt. Kicsit bizarr, de tekintve, hogy az 1800-as évek végén járunk, szerintem kedves. Szintén nem emlékszem, hogy melyik nap, de voltunk a St. Gile katedrálisban is, ez szintén az Old Town-ban van, protestáns templom rengeteg kis alkápolnával (?), és ha jól emlékszem, a skótok idemenekültek valamelyik háború alatt. Nagyon szép és tényleg hatalmas, sőt, vannak benne olyan díszítések, amelyekre kis táblák hívják fel a figyelmet, mert bizonyos szögből látszanak csak, és általában valamilyen talányt rejtenek. Edi utcái egyébként más nyugat-európai fővárosokhoz képest nekem elég szemetesnek tűntek. :( Kb. mint a pesti oldal itthon.

Helyi étteremben a World's Endben jártunk, ezt is mindenkinek ajánlom, ha van bent épp ülőhely. Nekünk szerencsénk volt, de aki nagyobb csapattal érkezett utánunk, annak elég sokat kellett várnia, míg asztalhoz jutott. Persze a helyi specialitást választottuk: burgert chips-szel (a haggis-szel nem szerettem volna elvenni D étvágyát). Szintén kedvenc skót étek a jacked potato, amit ketté vágnak és hogy mit szeretnél beletenni tölteléknek, annak kb. csak a fantázia szab határt. Nagyon finom!

Utolsó nap a Royal Botanic Gardenbe mentünk busszal. Ha valaki Ediben jár ez is kihagyhatatlan program. Aki látta a képeimet, az rögtön érti, hogy miért: egyszerűen gyönyörű, nem lehet megunni. Hatalmas területen irdatlan sok fű, fa, virág pihenőhelyekkel, magyarázó táblákkal. Nincs tumultus, itt mindenki talál magának helyet. Sok családot is láttunk, aki egyszerűen idejár pihenni hétvégén. De csendben vannak, nem tépnek le semmit, mindent rendben tartanak, és nem zavarják sem az ott lakó állatokat, sem más nézelődőt, pihenőt! Szeretnék itthonra is egy ilyen helyet a közelbe.
A harmadik részben már a hegyekben töltött napokról számolok be.


2011. augusztus 19., péntek

Skócia összes

Mert hát pont ide ne írnám le. (A galéria linkje szépen elkérhető Tőlem, a másik felem ugyanis nem szereti a közönséget. :))

Szóval végül 1-jén hajnalban szálltunk le Edinburgh-ban, gyenge 3 órás késést követően. Mint utólag Charles-tól, Fiona sokat repülő kollégájától megtudtuk, ilyenkor bizony már járt volna nekünk valamiféle kompenzáció a jet2-tól. Mindegy, most már ezt is tudjuk. Azt viszont nem tudtuk, hogy az igen masszív bőröndömet (honnan ismered meg a magyar turista bőröndjét a szalagon? barna Kappa bőröndje van, amit SPAR pontokért lehetett kiváltani), ami már egész sok mindent megjárt, sikerül úgy odavágniuk, hogy az aljából lehasad két kis darab, a húzófogantyú pedig beragad. Látlelet a sérült csomagról a reptéren, persze tudjuk, hogy a fapad semmit sem fizet, hiszen szerintük a "barátságos árú" (ami egyébként még a külföldinek is drága!) utazásunkba nem fér bele, hogy ne törjék rommá az ember csomagját. Mindegy, D hősiesen vállalta az én csomagom cipelését is. 

Már a reptéri buszon se értettük a jó skót sofőr válaszát, de bíztunk benne, hogy azért ad jegyet, mert ő velünk ellentétben tudja, merre megyünk. A buszon rajtunk kívül 3 utas volt. Angolul beszéltek, de rájöttünk, hogy a 2 lány kint tanuló/dolgozó magyar, a fiú pedig bár angol anyanyelvű, de ő sem őshonos. Abban bíztunk, hogy mivel központi vasútállomás mellett kell leszállnunk, nem lesz gond felismerni a megállót a lányok segítsége nélkül sem. Tévedtünk. Ugyanis ezek a trükkös skótok lefedték, és kvázi a föld alá rakták az egész állomást, sötétben meg ugye még a tetejét se nagyon láttuk. A megállótól már egyszerűbb volt a helyzet, bár sikeresen itthon hagytam az Edi útikönyvet a térképpel, a GPS elvezetett a szállásig. Ez kb. egy 5 perces séta volt, úgyhogy elég jól sikerült a város központban kibírható árú és minőségű szállást találni (az egyik Travelodge hotelt). Kb. hajnali 3 volt, mire lefeküdtünk.

Másnap még egész kómásan, de már nyakunkba vettük a várost a reggeli ébresztőként megszólaló skótduda dallamokat követve. Először próbáltuk feltérképezni a várost, mennyire bonyolult eljutni bárhová. Viszonylag nagy terület bejárható gyalog és ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Skócia nagyrésze a turizmusból él. Hasonló a helyzet Dublinhoz (de azért még mindig oda húz vissza a szívem:)). Először a szállodánkkal szinte szomszédos Calton Hillre mentünk fel. Itt található a félbe sem hagyott skót Akropolisz-kezdemény, a Nelson-emlékmű és egy csillagvizsgáló is. No, meg a város gyönyörű panorámája. A Nelson-emlékműről azt érdemes még tudni, hogy van a tetején egy labda, ami csakúgy, mint Londonban, a pontos időt mutatta a hajósoknak. Minden nap délután 1 órakor leesik. Később azonban rájöttek, hogy ködben ebből semmi nem látszik, ezért a golyóval egyidőben egy lövés is eldördül az Edinburgh Castle tetején - az ottani audio guide szerint azért épp 1-kor, mert mégiscsak Skóciáról van szó, minek pazaroljanak minden délben 12 lövedékre.

Voltunk a Scottish National Portrait Gallery-ben is, de itt leginkább a klasszikusok másolatai, ill. skót kortársaik, meg rengeteg holland festő képe volt, és elég barátságtalan teremőrök. Mondjuk, valószínűleg az is hozzájárult, hogy kint elkezdett szakadni az eső, és közben mindenki bemenekült a galériába. Mentünk még egy kört a közelben lévő nagy parknál, és onnan vissza a szállásra, mert én már nagyon-nagyon fáradt voltam az előző napi éjszakázás miatt.

Másnap aztán jött az újabb nagy kaland....viszont hogy holnap/ill. ma is fel tudjak kelni dolgozni menni, ezt már csak legközelebb folytatom.

2011. augusztus 18., csütörtök

Kézműves

Kinga új blogja annyira lázba hozott az egyszerű, kevésbé ügyeseknek is szóló projektjeivel, hogy már számtalan anyagot letöltöttem, és mindenképp meg szeretném csinálni: pl. poháralátétet, képeslapot, gombos vázát. Egyébként pedig teljesen azt juttatja eszembe, amikor óvodás/kisiskolás voltam és anyukám mindenfélét ügyeskedett nekem. Az '50-es évek dizájnjait felhasználó darabok pedig apukám gyerekkorából megmaradt emlékeket.

Látogassátok meg a blogot, érdemes: nyomtatványok


2011. augusztus 1., hétfő

Kedves netnaplóm...

Hi there, I found free wifi in one corner of our travelodge room. Lol our flight was 3 hrs late and they broke my suitcase :( but we found our hotel easily. We met a nice scottish teacher on the plane btw. Gonna go for some breakkie now. x