2011. június 6., hétfő

Szentendrei jazz

Szombaton Szentendrét jártuk be, de nem csak az alliteráció miatt, hanem mert D utoljára kiskorában járt ott, én pedig utoljára valamikor a pun háborúk előtt egy Emil.RuleZ! koncert alkalmával. Hogy jön ez a zenéhez? Lássuk csak...

Első és legfontosabb dolgunk a parkolás után természetesen a Szamos Marcipán Múzeum meglátogatása volt - lévén mindketten édesszájúak vagyunk. A földszinti, lakkal fixált, 94 kg-os marcipán Miki egér után az emeleten mindjárt zeneszerzők következtek. Sok-sok klasszikus. Érdekes a marcipán művek tematikája egyébként, mert a klasszikus zeneszerzőkön kívül uralkodók, természetesen a Parlament, Michael Jackson, Diana hercegnő élethű mása és csak és kizárólag mesejelenetek és -figurák készültek. Gondolom, a művész, Izsák Tünde személyes preferenciái alapján.

 Ezután úgy döntöttünk, bebarangoljuk szépen a Fő tér környékén lévő utcát, habár azt most épp egyáltalán nem nevezném turistacsalogatónak. Nagy erőkkel dolgoznak a felújításán, ami a külföldi turistákat egyébként látszólag semmiben sem gátolja - a Duna-parti sétányon afféle megszállás volt szombat délben és kora délután, amikor ott voltunk. Szóval feltérképeztük a kis utcákat, megnéztük a 13. sz.-i templomot. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy bár a bejáratnál lévő piktogramok minden mást tiltanak (fagyi, telefon, babakocsi, szendvics) és ezt nem, még véletlenül se ragadtassuk magunkat fényképezésre odabent, ha nem akarjuk, hogy egy vérmes néni "nó fotó, nó fotó, nem szabad!" felkiáltással, esküvői díszítésnek szánt kis virágcsokorral és ollóval a kezében induljon meg felénk. 

Miután túltettük magunkat a traumán, és bejártunk még néhány kis, de a legkülönfélébb művészek nevével kitáblázott utcát, találtunk egy furcsa boltot. Nem emlékszem pontosan a nevére, de valami CD-s hely lehetett, lényeg az, hogy valami olyan kellemes könnyed kis jazz hallatszott onnan, hogy szerettem volna, leülni az utca hűs macskakövére, és csak bámulni, hogy kúszik a borostyán a templomkerítésen. Nem mentünk be, de igazából furcsa kis, egyéni kavalkád lehet az a helyiség, mert a "kirakatban" nyakláncokat és egyéb díszeket is láttam.

Néhány borostyános fotó után már csak egy kürtős (háhh!!! és még véletlenül sem kürtös!) kalácsért ugrottunk be a turistaforgataggal (olasz, német, brit, spanyol) teli éttermes rész szélére, de természetesen az is nagyon finom volt, legközelebb pedig jöhet a skanzen.

Nincsenek megjegyzések: