Gyerekkor

Befejeztem hát ezt a könyvet épp néhány másodperccel azelőtt, hogy beértünk volna a Délibe vasárnap. Jó sokáig tartott. Az év nagy részében ezt olvastam. Nem akartam, hogy vége legyen. A végén aztán valahogy mégis akartam.

540 oldal. Az utolsó részben ugyan megrendültem kicsit, hogyan sikerül kb. 10 oldalban elereszteni azt az illúziót ilyen hamar, amit az egész könyv addig építgetett, de nagyon hálás vagyok azért az illúzióért, végig olvastatta magát a könyv, még akkor is, ha a kb. 500x előforduló Fliegengitter szóra csak a könyv második felében jöttem rá, hogy ja, szúnyoghálós ajtó. :) Szép könyv. Nekem való. Szerencsére még van Zsuzsa Bánktól egy novelláskötetem olvasatlanul, de az már vékonyka, úgyhogy most valószínűleg VM új könyve, ill. a pszichomókus könyvek lesznek a következők az idén felhalmozott kupacból. Viszont Bánk könyveire bátran mondom már most, hogy biztosan újraolvasom még őket. Tehát a novelláskötet után újra jön a Der Schwimmer, ha addig nem jelenik meg új könyve. Utóbbi egyébként megjelent azóta magyarul is „Az úszó” címmel. Asszem VM igazi versenytársra talált a szívem könyvespolcán. :)

Úgy látszik, szeretem hasonlítgatni a nekem tetsző könyveket. (Fry-nál pl. a magyar-angol kötet fordítását hasonlítgattam legutóbb.) A Der Schwimmer, a Der heißeste Sommer és a Die hellen Tage is gyerekekről, gyerekbarátságokról, felnőtté válásokról szól. Ezért a Die hellen Tage után különösen kíváncsi vagyok VM Szitakötőjére (témailag elvileg hasonló).

Update: Ezt az interjút nagyon ajánlom a könyvvel és Zsuzsával kapcsolatban. 

Szitakötő

Sorry folks, this post is only in Hungarian. Please scroll down for my latest card-related post. Thx!

És hogy már végre valami normális is legyen itt, ne csak a képeslapok.

Megvettem VM új könyvét. Szerelmes vagyok a borítóba, még akkor is, ha közben megtudtam, hogy a szitakötők bizony ragadozók, a könyvbemutató videójából pedig azt, magától a szerzőtől, hogy bizony még reptében is zabálnak, de csak úgy 1-2 falatot, aztán jöhet a következő áldozat. Pfujj.

Ja, merthogy a bemutatóra sajnos végül nem mentem el, baromi rosszul éreztem magam, meg túlóráztam is. Hála az illetékesnek aztán az egész esemény felkerült videón a netre, amit jól meg is tekintettem. Bár elestem a szitakötő-kitűző megnyerésének lehetőségétől (amiért nagyon kicsit fáj a szívem), és továbbra sem dedikáltattam még könyvet a kedvenc írómmal, a tömeget és a hőmérsékletet látva (!) valószínűleg jobb is, hogy nem mentem. Már nagyon-nagyon olvasnám, de a Zsuzsa Bánk könyvet még mindig nem fejeztem be, mert mindig a gépet kapcsolom be előbb, vagy a szemeimet le. Pedig annyira jó könyv az is! Már a 3/4-énél tartok, talán csak nem akarom még tudat alatt, hogy vége legyen.