Befejeztem hát ezt a könyvet épp néhány másodperccel azelőtt, hogy beértünk volna a Délibe vasárnap. Jó sokáig tartott. Az év nagy részében ezt olvastam. Nem akartam, hogy vége legyen. A végén aztán valahogy mégis akartam.
540 oldal. Az utolsó részben ugyan megrendültem kicsit, hogyan sikerül kb. 10 oldalban elereszteni azt az illúziót ilyen hamar, amit az egész könyv addig építgetett, de nagyon hálás vagyok azért az illúzióért, végig olvastatta magát a könyv, még akkor is, ha a kb. 500x előforduló Fliegengitter szóra csak a könyv második felében jöttem rá, hogy ja, szúnyoghálós ajtó. :) Szép könyv. Nekem való. Szerencsére még van Zsuzsa Bánktól egy novelláskötetem olvasatlanul, de az már vékonyka, úgyhogy most valószínűleg VM új könyve, ill. a pszichomókus könyvek lesznek a következők az idén felhalmozott kupacból. Viszont Bánk könyveire bátran mondom már most, hogy biztosan újraolvasom még őket. Tehát a novelláskötet után újra jön a Der Schwimmer, ha addig nem jelenik meg új könyve. Utóbbi egyébként megjelent azóta magyarul is „Az úszó” címmel. Asszem VM igazi versenytársra talált a szívem könyvespolcán. :)
Úgy látszik, szeretem hasonlítgatni a nekem tetsző könyveket. (Fry-nál pl. a magyar-angol kötet fordítását hasonlítgattam legutóbb.) A Der Schwimmer, a Der heißeste Sommer és a Die hellen Tage is gyerekekről, gyerekbarátságokról, felnőtté válásokról szól. Ezért a Die hellen Tage után különösen kíváncsi vagyok VM Szitakötőjére (témailag elvileg hasonló).
Update: Ezt az interjút nagyon ajánlom a könyvvel és Zsuzsával kapcsolatban.
Update: Ezt az interjút nagyon ajánlom a könyvvel és Zsuzsával kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése