Black or White

Megkaptuk végre a karaoke listát Éva lagzijára, és tényleg rajta van a Black or White, ahogyan D-vel tippeltük. Poénkodtunk is vele, hogy a Jacko játék segítségével megtanuljuk és elnyomjuk majd hozzá a koreográfiát is Éváék legnagyobb döbbenetére. Hát, tessék, remélem, lesz döbbenet. :D

Kinéztem Szécsi Pál Csak egy tánc volt-ját is, amit pedig saját megítélésem szerint remekül tudok táncdalul előadni. Asszem, sokat fogunk röhögni.

Szentendrei jazz

Szombaton Szentendrét jártuk be, de nem csak az alliteráció miatt, hanem mert D utoljára kiskorában járt ott, én pedig utoljára valamikor a pun háborúk előtt egy Emil.RuleZ! koncert alkalmával. Hogy jön ez a zenéhez? Lássuk csak...

Első és legfontosabb dolgunk a parkolás után természetesen a Szamos Marcipán Múzeum meglátogatása volt - lévén mindketten édesszájúak vagyunk. A földszinti, lakkal fixált, 94 kg-os marcipán Miki egér után az emeleten mindjárt zeneszerzők következtek. Sok-sok klasszikus. Érdekes a marcipán művek tematikája egyébként, mert a klasszikus zeneszerzőkön kívül uralkodók, természetesen a Parlament, Michael Jackson, Diana hercegnő élethű mása és csak és kizárólag mesejelenetek és -figurák készültek. Gondolom, a művész, Izsák Tünde személyes preferenciái alapján.

 Ezután úgy döntöttünk, bebarangoljuk szépen a Fő tér környékén lévő utcát, habár azt most épp egyáltalán nem nevezném turistacsalogatónak. Nagy erőkkel dolgoznak a felújításán, ami a külföldi turistákat egyébként látszólag semmiben sem gátolja - a Duna-parti sétányon afféle megszállás volt szombat délben és kora délután, amikor ott voltunk. Szóval feltérképeztük a kis utcákat, megnéztük a 13. sz.-i templomot. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy bár a bejáratnál lévő piktogramok minden mást tiltanak (fagyi, telefon, babakocsi, szendvics) és ezt nem, még véletlenül se ragadtassuk magunkat fényképezésre odabent, ha nem akarjuk, hogy egy vérmes néni "nó fotó, nó fotó, nem szabad!" felkiáltással, esküvői díszítésnek szánt kis virágcsokorral és ollóval a kezében induljon meg felénk. 

Miután túltettük magunkat a traumán, és bejártunk még néhány kis, de a legkülönfélébb művészek nevével kitáblázott utcát, találtunk egy furcsa boltot. Nem emlékszem pontosan a nevére, de valami CD-s hely lehetett, lényeg az, hogy valami olyan kellemes könnyed kis jazz hallatszott onnan, hogy szerettem volna, leülni az utca hűs macskakövére, és csak bámulni, hogy kúszik a borostyán a templomkerítésen. Nem mentünk be, de igazából furcsa kis, egyéni kavalkád lehet az a helyiség, mert a "kirakatban" nyakláncokat és egyéb díszeket is láttam.

Néhány borostyános fotó után már csak egy kürtős (háhh!!! és még véletlenül sem kürtös!) kalácsért ugrottunk be a turistaforgataggal (olasz, német, brit, spanyol) teli éttermes rész szélére, de természetesen az is nagyon finom volt, legközelebb pedig jöhet a skanzen.

Note to self: FFK új + a BEG 2009-es lemezét beszerezni.
Bővítve: Parti Nagy új könyvét is meg kell venni.

Zenében élni

Kezdenek visszatérni a zenével a fejemben ébredős reggelek, és ez annyira jó!

 Szerintem egyrészt az új fejhallgatónak köszönhető, szinte alig veszem le napközben a fejemről bent. Mondjuk, nem szeretnék parasztnak tűnni, ezért néha muszáj. :) Másrészt annak, hogy D. nagyon sok új zenét mutat, és egyre többet is utazunk autóval, amikor szintén jönnek-mennek az újdonságok, meg a régi közös kedvencek, amikről én asszociálok valami más zenére, és ha haza hazamegyek, feltúrom a cd-tárat, ha nem akkor itt az internetet. Eszembe jutnak szövegfoszlányok, amik anno mindig beugrottak. Most megint előjönnek néha. Persze nem olyan sűrűn, de olyan jó érzés megint zenében élni. :)

Kis rövid

Egyre nehezebben bírom a fejhallgató nélkül, és mivel nem ártana kicsit fogynom is a fürdőruháig (ergo kevesebbet kellene ennem), úgy döntöttem beruházok. A lent említett példányra.

A Quimby mini európai turnén (Prága, Berlin, Utrecht, Amsterdam stb.). Vajon hogyan tudják összekalapolni hozzá a pénzt? Büszke vagyok rájuk, meg minden, csak ha van recept, akkor továbbítanám.

OFF: Tegnap megint voltunk Dumaszínházban. Ha HK iszik, kicsit vulgáris lesz. Ha sokat iszik, nagyon. És ezen még Fegyenc sem tudott segíteni, egyszerűen fölvitte magával, de nem használta ki. De az első fele nagyon jó volt, reméljük, Fegyenc legközelebb több szerepet kap, mert az jó.

Még egy Sennheiserke?

Ugye pár éve kaptam egy nyitott HD 555 fejhallgatót. Nagyon sokáig vágytam egy ilyenre. Csudálatosan szól, és ezt minden egyes alkalommal, amikor a fejemre teszem, megállapítom.

Próbálkoztam egy Sennheiser in-ear fülessel is, ami ugyan jól szól abban a kategóriában, viszont számomra iszonyat kényelmetlen.

Na, most ezt a nyitott fülest kb. itthon lehet csak használni, ha nincs körülöttem senki. A benti gépemhez tartozó szétszakadt headset egy nagy kalap kaki, és az albiban nehogy már az iPhone fülesét kössem a Logitech hangszóróra, ha filmet nézek vagy zenét hallgatok. Úgyhogy most megint kacérkodom egy köztes Sennheiserrel. Nyilván a HD 555 a csúcs számomra, ennél eggyel kisebb kategória lenne jó, de nem olyan kis nyápic utcai, semmiképp sem fülhallgató, viszont legyen "powerful bass-driven". Igen, eljutottam odáig, hogy bármit bekapcsolok, a basszus az első, amit felnyomok rajta, ha van ilyen opció, hallani akarom, hogy ott van, és kész.

Így megint beleestem abba a hibába, hogy felmentem a Sennheiser oldalára, és szerelembe estem legalább 5 fejhallgatóval, ami kényelmes, párnázott, körülöleli a fülem, szép és bass-driven meg zárt, és még belefér a középkategóriába (tehát nem nyitott, és nem 50ezres stúdiós cucc).

Hjajj.

Íme az egyik versenyző.

REM - Collapse Into Now

Csak azért, mert megígértem. Azóta szerintem ötször kialudtam magamból az első gondolatokat, meg megosztottam D-vel, és akkor már össze is keveredtek az övével, de hát miért is lenne baj az. :)

Az új lemez kellemes meglepetés az előzőhöz, a mostani U2-hoz és az előző Coldplay lemezhez képest. Úgyhogy, mivel ebben a sorozatban nekik jött ki új először, melegen ajánlom a másik kettőnek is, hogy most már kellemes meglepetést okozzon.

A Discoverer jó kis húzószám, se több, se kevesebb, viszont annak egyszerűen tökéletes. Az All The Best-tel kijelentik, hogy ők még mindig megmondják, azt amit, és úgy ahogy, ugrálni kell és lehet, lehet és kell rá, igazi hamisíthatatlan REM, amilyennek én szeretem. Az Überlin egyszerűen fülbemászó, zseniális szöveggel. Az Oh My Heart kántálós. És csak ezért nem tetszik. Talán Scott McCaughey befolyása, ugyanis ez az egyetlen dal, ha jól emlékszem, amiben társszerzőként feltüntetik, és ez az egyetlen dal, amire azt mondom, hogy nagyon nem tetszik, és lehet, hogy túl is tekerem. Az It Happened Today egy elég egyszerű dal, de kellemes, és valahogy biztonságérzetet ad. Bár Eddie Vedder a húzónév, alig-alig hallani a végén a kórusban néhány másodpercig. Fájdalom. A heep-heep-hooray pedig egy baromi hülye refrén. Szerintem. Az Every Day Is Yours To Win olyan igazi amerikai izé, nekem ez jut róla eszembe, de még mindig jó hallgatni. A Mine Smell Like Honey-ban még mindig nem jöttünk rá, vajon mije Stipey-nak, ami ennyire mézillatú, bár lehet, hogy inkább nem is szeretném tudni :), de mindenesetre ez is a kifinomult szövegű odamondogatós, alter-pattogós REM, amit igenis imádok! A Walk It Back-ről nem is beszélve. Az Überlin mellett a másik igazán fülbemászó bogár, elkezded hallgatni, és hetekig nem megy ki a fejedből a dallam, pedig egészen egyszerű, viszont nagyon-nagyon szép. És mivel logikailag ez az összefüggés számomra megfejthetetlen, zseniális megoldás. Az alligator_aviator_autopilot_antimatter Peaches-zel maga a gigamega huhuhúúúú!!! Meg a meghatározhatatlan jelmezekbe öltözött Stipey is a klipben.

Hey, hey alligator you've gotta a lot to learn!!!

A That Someone Is You valahogy pont beleillett az életembe. Ennyi. :) Scarface Al Pacino, 74 Torino.

A Me, Marlon Brando And I egy egészen fura dal, de szerintem szerethető. Nagyon lassú lelkiállapotban mindenképp. A Blue Patti Smith-szel pedig a szokásos. Cinderella boy, pszichedelikus lila köd, és mégis belevésődik az agyba. Kész.